Miért éppen Magdeburg? A válasz egyszerű.

Nem sok időt és lehetőséget hagytunk magunknak a helyszín kiválasztására, mivel a pótjelentkezési időszakban, ráadásul annak is a végén, szeptember utolsó hetében döntöttünk, hogy belevágunk az Eramusba, s kezdtük beszerezni a szükséges dokumentumokat, hogy benyújtsuk a jelentkezést az október 10-i határidőig. 

Az egyik szempont az volt, hogy legyen még 2 férőhely, a másik az, hogy jó lenne közel lakni Berlinhez. Mint az első fejezetben is, itt is merem azt mondani, hogy nem probléma, ha nem úgy jelentkezel Erasmusra, hogy kitűzöl egy helyszínt, és majd csak akkor mész, ha az szerepel a listán és férőhely is van. Így is, úgyis nagy élményben lesz részed. Persze lehetett volna az, hogy egész nyáron böngészem a német városokat és helyszíneket, majd rendszerezem a top 10-es listát, de én nem ilyen típus vagyok. A helyszín valahol azért is mindegy szerintem, mert a legfőbb indok az volt, hogy a saját valóságában és jelenében gyakorolhassam a német nyelvet. Hogy legyen életszerű, aktuális a nyelvi tudásom. 

Az egyszerű válasz arra, hogy miért Magdeburg? Mert volt 2 férőhely, mert mindössze 2 órára vagyunk Berlintől (ami Németországban igazán nem nagy táv) és még egy plusz ajándéka is volt a városnak: a folyó. Na és persze, mert csodálatos az egyetemváros, ahol lakunk. Az egyetemnek „ajándéka” pedig az, hogy nem szigorúan germanisztika (Literatur, Linguistik, Medienwissenschaft) tantárgyakat kellett felvennem, amelyek otthon miden egyes félévben előjöttek, minimum 3x, nem sok újdonságot hozva.   A kurzusokról kicsit részletesebben a következő fejezetben. 😉