A pénztárca sztori –avagy mindig nézz hátra!

„Mindig legyél figyelmes és körültekintő kislányom! Nagyon vigyázz az irataidra, nehogy első nap elhagyjad a pénztárcádat, mint a barátnőd!” – „Nyugi, nem fogom!!!”

 

És ahogy az lenni szokott ilyen kijelentések után, persze, hogy elhagytam a pénztárcámat az ELSŐ nap első vásárlásánál az Allee Centerben, benne természetesen az összes Geld készpénzben, mert az ösztöndíj körülbelül 2-3 hét után érkezik a bankkártyára. 

Egész eddigi életemben másodszor történt velem ilyen és ez szörnyű érzés. Miután vásároltunk, bepakoltunk a táskába és már éppen kifelé sétáltunk, amikor Pozsi rákérdezett, hogy „Biztos mindent eltettél? A pénztárcát is?”. Nem is kellett több, a fejemben motoszkált, mi van, ha nem, úgyhogy mondtam, hogy „Tuti eltettem, de ha már így mondod, megnézem.” Micsoda meglepetés, minden ott volt a táskámban csak a mustársárga pénztárcám nem. Hatalmas kétségbeesés, rögtön visszafordultunk.

Itt Németországban, mivel nagy hagyománya van a szelektív szemét gyűjtésnek, a boltokban is megtalálhatóak a kijáratnál a különböző szemetekre szánt dobozok, és mi persze épp ott pakolásztunk, szóval megnéztem az összes hulladékgyűjtőt, de egyikbe sem volt. Ezután fordultam a kasszához, ahol az eladó mondta, hogy nem látta, de hívja a kollégát és ő talán tud segíteni. Egy fiatalember jött, elmondtam neki mi történt, hogy néz ki, mi a nevem, majd közölte hogy oké, mindjárt jön. Óriási megkönnyebbüléssel tapasztaltuk, hogy a kezében ott volt a kis pénztárcám, csak annyit kért mondjam a vezeték és keresztnevemet, majd visszaadta az elveszettnek hitt kincset.

Ez a sztori nagyon kellemetlenül is végződhetett volna. Nem bánom, hogy megtörtént, azt pedig végképp nem, hogy az első nap, mert máris egy fontos tanulságot fogalmaztam meg magamban,ami nem más, mint hogy: ezerszer körültekintőbbnek kell lenni és a rutinszerűnek tűnő tevékenységeket  is többször érdemes ellenőrizni!